Stőhr Gréta, vegán séf és a Great Bistro étterem tulajdonosa mesél halálközeli élményéről.

“Mindenképpen hiszem, hogy csoda történt, és az őrangyalom segített.”

Gréta régi jó baránőm, akivel még együtt kezdtük a karrierünket pénzügyi területen. Immáron mindketten saját spirituális utunkat járjuk, az igaz önvalónkat keresve találtunk rá életfeladatunkra. Én az írás, ő pedig a vegán táplálkozás népszerűsítésének útján.

Nem csak a csodás megmeneküléséről beszélgetünk, hanem arról, is, hogy hogyan talált rá Gréta az ikerlángjára, élete nagy szerelmére. 

Stílusosan az éttermében találkoztunk, és rózsaszínű almakrémlevest kaptam első fogásként, aminél én finomabb gyümölcslevest még életemben nem kóstoltam.

26755071_10215158063367856_760636525_n.jpg

Olyan volt, mintha az ízek csodálatos harmóniában szerelmeskedtek volna a számban. A recept különlegessége Gréta által kifejlesztett tündérporok…Á, akkor ez mindent megmagyaráz, mosolyogtam a leveses bajszom alatt.

Mesélj, hogy jutottál el idáig, Grétám?

Hat évembe telt, és senki nem hitt bennem, kőkemény munka volt kidolgozni a recepteket, betanítani az embereket, és mindent én akartam csinálni. Közben egy szakácskönyvet is írtam. Most viszont már tízen dolgoznak a kezem alatt és szeretnék delegálni, és csupán kontrollálni mindent. Sok minden van bennem még, vlogot vezetek, regényt írok.

Lenyűgöző az ambiciózusod, semmit nem változtál. S ahogy elnézem, nyüzsögnek itt az étteremben az emberek. 

Igen, érdekes, hogy több húsevőt szolgálok ki itt a kerületben, mint vegánt.

Nem csodálom, ez a lencse fasírt füstölt hús ízű volt, meg nem mondtam volna, hogy ez nem húsból készült.

Igen, például a Bolognai spagettit mi füstölt darált tofuból készítjük, és meg nem mondanák, ha nem itt a vega étteremben ülnének, hogy az nem marhahúsból készült. 

Hiszel-e a véletlenekben?

Persze, hogy nem. Én hiszek az eleve elrendeltetettségben, de biztos vagyok abban, hogy van szabad akaratunk, ami nem csak arra terjed ki, hogy mit veszek fel ma, hanem vannak az ember életében olyan választó vonalak, amikor tényleg rád bízzák a döntést. De nagyon sokminden sorsszerű. Én a karmában is hiszek, hogy az előző életünk hozadékait hordjuk, és lerakunk belőle, vagy felveszünk.

Ennyire hiszel az eleve elrendeltetettségben, akkor hogy látod, te mennyire vagy áldozata a sorsnak?

Nem hiszem, hogy áldozata vagyok az életemnek, én azt gondolom, hogy minden ok okozati összefüggésből tevődik össze, és amiért most ott vagyok, ahol, az az én saját kemény munkám gyümölcse. Ez pedig egy folyamat, aminek nincs, csak a halállal vége…de talán még azután sem.

Ha már itt tartunk, mit gondolsz a halálról?

A halál nem létezik. Én ezt azért mondom, mert tapasztaltam. Volt egy halálközeli élményem.

Tényleg? Mesélnél erről picit?

Erről nem nagyon szoktam sosem beszélni, de most szívesen. 18 éves voltam, első éves a Főiskolán, Nyíregyházán és vizsgaidőszakra készültem. Nagyon fájt a hasam, és több orvoshoz is elmentem, de mind elküldött, hogy majd elmúlik, csak egy kis gyomorrontás. De én tudtam, hogy nem. Egy egész kálvária kezdődött el, egymásnak passzoltak az orvosok, mert nem tudták mi okozza a csillapíthatatlan fájdalmamat, de akkor már hánytam, kihívtam az éjszakai ügyeletet is. Annyira rosszul voltam már, hogy úgy döntöttem, hogy hazautazok Borsodba a szüleimhez. Anyukám szintén kihívta az ügyeletet és ez az orvos szintén megállapította, hogy semmi komoly, majd elmúlik. De ekkor én már a földet kapartam, s annyit mondott a doktornő, hogy ha nem leszek jobban, akkor kihívhatunk egy mentőt. Így történt, hogy aznap hajnali négykor kihívtuk a mentőt, ami reggel 7 órakor meg is érkezett.

Három órába telt, mire kijöttek?

Igen. Mert kérdezték, hogy sűrgős-e, és anyám azt mondta, hogy a hasa fáj a gyereknek, mire ők úgy döntöttek, hogy ráér az reggelig. A sebészten megvizsgáltak, és szintén azt mondták, hogy semmi bajom, de mivel 40 fokos lázam volt és elkezdett dagadni a hasam, elkezdtek hát kivizsgálni. Vért vettek, megröntgeneztek, de csak annyit tudtak kideríteni, hogy valami gyulladás lehet a szervezetemben, mert igen magas volt a fehér vérsejtjeim száma. Nyomogatták a hasamat, vizsgálgattak, de mondták, hogy biztos, hogy nem lehet vakbélgyulladás, mert akkor én már bizony nem élnék. Így hát haza akart küldeni a sebész. De ekkor én már ordítottam a fájdalomtól, ezért átküldtek a nőgyógyászatra, hátha méhen kívüli terhességem van. Miután ezt kizárták, a nőgyógász azt mondta, hogy nem enged haza, megfigyelés alatt tart, mert annyira rosszul voltam. Ez volt a szerencsém, ez mentette meg az életemet.. Azt kell tudni, hogy rá öt napig még ott voltam az osztályon, minden nap megvizsgáltak, nem találtak semmit, ellenben azt mondták, hogy szalmonella mérgezésem van, mert borzasztó hasmenésem volt.  Ezért elkerítettek karanténba, látogatni sem lehetett engem, csupán a szüleimet engedték be esténként. Ekkor már annyira magas volt a fehér vérsejtjeim száma, és állandósult a negyven fokos láz, hogy azt is állították, hogy leukémiás vagyok. A szüleim erre értetlenül álltak, hogy de hát semmi nem történik velem, csupán tolják belém a lázcsillapítót. A hasam pedig akkorára duzzadt már, mintha hat hónapos terhes lettem volna.

Az ötödik estén bennt volt az anyukám, apukám, nagymamám és a testvérem, és akkor én kértem őket, hogy ne menjenek haza, mert nem fogom megélni a reggelt. Pontosan tudtam, hogy a halál vár rám. És tudod mi történt? Hatalmas nyugalom szállt rám, és teljes biztonságérzettel vártam a halálom bekövetkeztét. Tehát nem kerültem a folyosóra, mert hál Istennek hamarabb megmentettek. Amit mondanak, az igaz, hogy a halál előtti egy két napban az ember megnyugszik, kisimul az arca, lehet, hogy akkor már az angyalok segédkeznek abban, hogy itt tudjuk nyugalommal hagyni ezt a világot. Nekem nagyon könnyű volt elengedni, mert olyan szenvedésen és fájdalmon mentem keresztül azokban a napokban, hogy azt gondoltam, hogy ha csak a halállal tudom mindezt megszüntetni, akkor kérem, köszönöm szépen. Pont úgy, mint amikor szülésnél először azt mondtam, hogy á, nekem nem kell epidurális érzéstelenítés, aztán amikor odakerültem, azonnal kértem a papirt, hogy hol kell alárni, azonnal döfjék bele a gerincembe azt a tűt! – nevetett egy józűt. 

De ebben az állapotban, amikor élet és halál közt lebegsz, az a szörnyű, hogy nem tudod, hogy most mi történik veled. Azt hiszed, hogy ha bekerülsz a kórházba, akkor kezekben leszel, de amikor tíz orvos áll körbe viziten és nem tudják, hogy mi van, az borzasztó.

Nov. 1-e volt, halottak napja, amikor is szerintem az őrangyalom közben járásával beküldtek hozzám egy orvost, annak ellenére, hogy nem kellett volna, hiszen nem volt már senki a kórházban. S ez az orvos azt mondta a szüleimnek, hogy ha le tudnak vinni engem a földszintre, akkor ő mégegyszer megvizsgálna engem nőgyógyászati ultrahanggal. Miután megvizsgált azonnal kihívta a mentőket, mert elhűlve látta, hogy hatalmas gennyes tájogok vannak a hasamban. Nem tudta, hogy mi okozta. Negyven fokos lázzal életmentő műtétet hajtottak rajtam végre, felvágták a hasamat, kipakoltak mindent és átmostak. Ott derült ki, hogy egy vakbél gyulladás volt, amit már az első orvosnak is simán fel kellett volna ismernie.

Atya Ég…

Igen, és az orvosoknak fogalmuk sem volt arról, hogy hogyan maradtam életben. Ez egy csoda volt, mert már öt napja volt perforált, úgyhogy ilyenkor van az, hogy nagyon hamar meg is hal a páciens. De nálam valamiért betokosodtak ezek a gennyzacskók, és nem folytak tovább, ellenben olyan hashártyagyulladásom lett, amit csak a hulláknál szoktak látni boncoláskor. Leállt a gyomorműködésem ezért volt felpüffedve. Nem tudom, hogy hogy, de aznap este megmentettek. EZek után két hétig intenzív osztályra kerültem, s fel kellett lelkileg is dolgoznom ezt az egészet, de én ezt mindenképp egy csodának élem meg, biztosan volt ott egy Égi közben járás, hogy nekem még van dolgom, és élnem kell.

Miközben beszéltél, nagyon elérzékenyültem, gondolatban köszöntöttem az őrangyalodat, és leemeltem a kalapot előtte, hogy micsoda csodát hajtott végre.

Bizonyos, hogy neked egy hatalmas küldetésed van. Ezt az eseményt pedig talán azért kellett átélned, hogy a hited kialakuljon. Te hogy érzed, milyen hatással volt ez az esemény később az életedre?

Mindenképpen hiszem, hogy csoda volt, és az őrangyalom segített. Utána egy komoly depresszióval kellett megküzdenem, mert 35 kilóra lefogytam, nem mertem utcára menni, vizsgaidőszak volt…stb. De ez az irdatlan erőfeszítés és küzdés, amin itt keresztül mentem adott aztán erőt a későbbi évtizedekben, hogy én bármit legyőzhetek, bármire képes vagyok, komoly feladataim vannak, nem véletlen mentettek meg a halál torkából.  És az csak a kezdet volt, 28-30 éves koromban még nagyobbakat kaptam, még mélyebbre kellett süllyednem, hogy aztán megéljem a csodákat is.

Ezekről olvashatunk majd a regényedben, ugye?

Igen 

Na akkor most nem lőjük le a poént, de ezt vehetjük egyfajta betekintésnek.

Igen, de ugyanakkor sok móka és kacagás is van benne- nevet pajkosan.

Biztos vagyok benne. Viszont még annyit hagy mondjak el, hogy amikor üdvözöltem az őrangyalodat, egy kellemes hullám járta át a testemet, mert ugye én érzek, és így kommunikálok velük.

Üdvözölt akkor téged is biztosan.

Igen, igen. És akkor ha már így összejöttünk, megragadhatod ezt az alkalmat, hogy gondolatban köszönetet mondj neki azért, amit annó tett érted. Ezt megteheted gondolatban, át is ölelheted őt gondolatban. Rettenetesen fog neki örülni. Küzdött érted rendesen.

Tudom, tudom, mosolyog Gréta, majd becsukta a szemét, és elmormolt egy köszönetet gondolatban a őrangyalának. S az ölelésből atán én is kaptam az angyaltól, mert éreztem, a kellemes szorító energiát. Csodás és megható pillanatok ezek, amikor a lélek és az angyala végre kapcsolódnak tudatosan is.

Tudd, hogy veled van a nap 24 órájában, az Angyalokkal Szárnyalók c. könyvemben is pont erről írok, hogy hogyan is dolgoznak velünk és értünk ezek a csodás fénylények. Én most már tudatosan szoktam üdvözölni az őrangyalát is annak, akivel éppen találkozom. Hiszen ők olyanok, mintha a legjobb barátaink lennének. 

Igen, az anyukám imádta a könyvedet, azt mondta, hogy letehetetlen, másfél nap alatt kivégezte. Alig várom, hogy én is elolvassam. 

Hú, nagyon boldog vagyok, hogy ezt hallom, ilyenkor mindig úgy érem, hogy megérte az a kemény két év, míg megírtam. 

Most viszont szeretnék rátérni a lelki társ kérdésére. Te hogyan látod, vajon egyetlen nagy Ő létezik?

Ha 10 évvel ezelőtt kérdezel, akkor azt mondtam volna, hogy igen, egy nagy Ő van, és az a gyermekem apja. De van úgy, hogy az embernek ezeket a sztereotípiákat el kell engednie. Lehet egy, lehet több, erre szerintem nincs recept. Én minden kapcsolatomba úgy mentem bele, hogy ő a nagy ő. Én romantikus vagyok és nem szeretem a felületes kapcsolatokat. Nekem mindig kellett, hogy a férfi biztosnágot nyújtson s hát nagyon jó vagyok abban, hogy bele tudom képzelni azt is ami nincs ott.

Itt nevetnem kellett egy jó nagyot. – Nem vagy ezzel egyedül szerintem, nem tagadom én magam is ilyen vagyok.

Gréta velem nevet, majd hozzáteszi, – Ebben nagyon profik vagyunk, hogy felmagasztaljuk a férfit, azért mert szeretnénk felnézni rá, szeretnénk vele lenni. És volt már olyan férfi az életemben, akiben minden benne volt, ugyanakkor egyikünket sem lehet hibáztatni azért, amiért végül mégsem együtt öregedünk meg. Én azt gondolom, hogy sorsszerű volt mind a találkozás, mind az elválás. Nem lenne ma egy csodálatos angyali gyermekem, hogyha ő nem lett volna az életemben. És rengeteg mindent adott ez a kapcsolat, ezt a könyvemben is meg fogom írni.

Most viszont meg kell, hogy mondjam, hogy az ikerlelkemmel vagyok, ebben pedig hiszek. Ezt az ember a zsigerében érzi. Az sem biztos, hogy az ember örökké az ikerlelkével marad, ezen nagyon kell dolgozni, én hiszem, hogy igen, de kellőképpen nyitottnak kell lenni arra, hogy az életben bármi megtörténhet. Úgy élek, hogy tudom, hogy elmúlik a jó is és a rossz is egyszer, és próbálom ezt harmóniában tartani magamban. Elmondhatatlanul hálás vagyok, hogy az ikerlelkemmel lehetek most együtt. Ha igazán nagy feladataink vannak ebben az életben, és valami magasabb rendű célt szolgálunk, akkor abban kell, hogy a lelki segítőid mellett legyen egy fizikai segítő is, hogy ezt megvalósíthassátok ketten együtt. Én imádkoztam érte, hogy küldjék nekem el azt a személyt, akivel én egy úton, egy célért kéz a kézben együtt tudok majd haladni, akivel meg tudom valósítani a missziómat, amiért én leszülettem. És én ettől sosem tértem el gondolatban.

És Ákos úgy jött, hogy majdnem átnéztem rajta, mert az interneten írt rám és pont olyan volt, amilyet én nem akartam. Tök cuki feje volt, fiatalabb, mint én. És pont ez volt a lényeg benne, hogy Gréta, vajon felismered őt, amikor ott áll előtted az ikerlelked?

Hú ez nagyon nehéz és izgalmas is egyben.

Igen, és nem állt előttem, mert mi négy hónapig csak írogattunk egymásnak, és úgy szerettünk egymásba, hogy a testünk nem találkozott, viszont a lelkünk igen. És az éterben sokkal őszintébb vagy, sokkal jobban odaadod magadat, viszont ha élőben először megláttam volna, csak annyi lett volna, hogy igen helyes srác, de nem kell. Az is lehet, hogy testileg összejöttünk volna, mert nagyon jól működik a kémia közöttünk, de a lelkét így soha nem ismertem volna meg.

Ennek így kellett lennie.

Igen. Úgyhogy én hiszek a lelki társakban, és lehet több is belőlük, de ikerlángunk csak egy van.

Te olvastál azelőtt az ikerlángokról?

Miután a Hugó apukájával elváltunk, én két évig egyedül voltam. Tudtam, a feladatomat, kaptam az üzeneteket, zuhanyzás közben, de azt is tudtam, hogy én nem tudom egyedül vinni az edényeimet a főzőbemutatóimra, vagy nem tudok egyedül éttermet nyitni, úgyhogy kértem, hogy küldjenek valakit akivel ezt meg tudom valósítani. És két évet vártam, mire Ákos belépett az életembe, és nagyon kellett dolgoznunk azon, hogy együtt maradjunk. Nem adták őt sem ingyen és könnyen.

Nekem fel kellett ébrednem abból a mátrixos ködfátyolból, ami a volt férjem idején vett körbe engem. És ez alatt a két év alatt, én egy túlélő, küzdő maszkulin energetikájú nővé lettem, és ebből ki kellett lépnem és újra nővé válnom. Ákossal ez sikerült.

 Igen nagyon nőies vagy, és szépséges a kisugárzásod.

Nekem hátra kellett lépnem, átadnom az irányítást, a pénzügyeket, én ugye mindent akartam kontrollálni, addig egyedülálló anyaként a mindennapi megélhetésünkért küzdöttem. És jött Ákos, és mondtam, hogy én vagyok a főnök, de ez nem ment. Ez nem tetszett neki, nekem hátra kellett lépnem, és nőnek lenni, hogy ő férfivá válhasson mellettem.

Örülök, hogy sikerül megélned a nőiségedet.

Igen, de ehhez nekem ő kellett. Egymást tanítottuk. És nem adhattuk fel, mert az ikerlelkednél nincs B terv. Ezzel kellett dolgoznunk.

Mikor jöttél rá, hogy ő az ikerlángod?

Amikor az interneten beszélgettünk, én már akkor tudtam. Mert annyira egyezőek és még is különbözőek vagyunk. Ami nekem az erősségem az neki a hiányossága és fordítva. Olyan dinamikában élünk, hogy mikor én padlón vagyok, és rossz perióduson megyek keresztül, Ő nagyon jó passzban van. Sosincs úgy, hogy mindketten rossz passzban lennénk.

Ezt jó hallani Grétám, hiszen egymást emelitek.

És 4 év után is olyan szerelemben élünk, amit nem lehet elmagyarázni.

Grétáról bővebben itt olvashattok: Gréta Hivatalos oldala

Az Angyalokkal Szárnyalók c. könyvem országszerte megvásárlható a könyvesboltokban illetve megrendelhető a következő linken: Trívium Kiadó

Megosztás:

Megosztás itt: facebook
Megosztás itt: twitter
Megosztás itt: linkedin

Szia, Berti vagyok!

Akik ismernek azt mondják, az életem csupa szín és izgalom. Keresem az élet kis és nagy, logikus összefüggéseit.

Még több bejegyzés

Is It the next Da Vinci Code?

The Dance of the Souls will be launched soon.

Ez az oldal sütiket használ annak érdekében, hogy weboldalunk a lehető legjobb élményt nyújtsa. Bővebben »